"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve., irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen." /Stephen King/

Csak egy csók volt…De soha ne feledd:Neked adtam benne a lelkemet…/Gárdonyi Géza/

Odi et amo. Quare id faciam fortass requiris: nescio, sed fieri sentio et excrucior.

Magyarul:

Gyűlölök és szeretek; Hogy mért teszem ezt, ugye kérded? Mit tudom én? Érzem és öl e kín.

"Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak, meg minden. Ezer meg ezer kis krapek, és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg ott állnék egy mafla nagy szikla szélén, és az volna csak a dolgom, hogy ha a kis srácok közül egy bele akar szaladni, mármint úgy értem, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a srácfogó a rozsban. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség."
/Salinger: Zabhegyező/

"Felébredéskor nem sírta el magát, mint oly gyakran, mert azzal az előérzettel ébredt, hogy aznap végre történik valami. Mikor ez a sejtelem feltámadt benne, azonnal melengetni, táplálni kezdte lelkében, nehogy elszálljon.
- Hiszem, igen, hiszem, hogy ma történik valami! - suttogta ünnepélyesen. - Nem lehet, hogy ne történjék: elvégre is miért kellene nekem életem végéig gyötrődnöm? Igaz, hazudtam, megcsaltam a férjemet, titkos életet éltem az emberek háta mögött, de ezért nem járhat ilyen kegyetlen büntetés... Valaminek történnie kell: olyan nincs, hogy a szenvedés örökké tartson. És az álmom jóslat volt, ezért tűzbe teszem a kezem..."
/Bulgakov: A Mester és Margarita/

Mese a magabiztos királylányról

Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő,
aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott egy békát. A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: \"Oh, csodálatos Hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor, Drágám, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt, ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.”

Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt: Én kurvára nem így gondolom! 

-Az élet nehéz...
-Na és?
-Törd magad, hogy boldog legyél.
-Ezt hogy tegyem?
-Egyszerű...Győzd le a félelmeket, a vetélytársakat, tanuld meg kezelni a kínos helyzeteket..Ennyi az egész!!! 

"Kockáztatnunk kell - mondta.Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz.S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól.De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot.Bármikor meglephet minket:reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől.Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte.A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után.Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket.És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni.Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek.De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg:"Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban?Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered?Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket.Íme hát az örökséged: bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat.Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette." 

(c)Saját gyűjtés